Anyává válni: A terhesség és a szülés “mindennapi csodája” a nők számára hatalmas fiziológiai, társadalmi és pszichológiai változásokkal járó időszak.
Az, hogy a nő és a számára fontos személyek hogyan alkalmazkodnak az ebben az időszakban bekövetkező változásokhoz, befolyásolhatja a nő általános alkalmazkodóképességét és a mentális egészségügyi nehézségek kialakulásának esélyét.
Az anyaságra való áttérést befolyásoló tényezők
Az anyaságba való átmenet már a születés előtt elkezdődik és számos tényező befolyásolja. Így például a szülők életkörülményei, a társadalmi környezet és a fogantatással kapcsolatos faktorok.
Befolyásolja továbbá a nő partnere és családja által nyújtott támogatás mértéke, valamint az anya és a születendő baba fizikai egészsége is.
Az anya származási családjában szerzett tapasztalatai, a múltbeli vagy jelenlegi mentális egészségügyi problémái, valamint a jelenlegi vagy megoldatlan konfliktusok, veszteségek vagy traumák szintén befolyásolhatják, és olykor akár meg is zavarhatják ezt a bonyolult, ám annál különlegesebb átmenetet.
A prenatális időszak a hatalmas változások és lehetőségek időszaka. Ez az az időszak, amikor a nőknél a legnagyobb valószínűséggel alakulnak ki mentális egészségügyi nehézségek.
A pszichológusoknak fontos szerepük lehet a mentális egészségügyi kezelés biztosításában ebben az időszakban, ami az anya, a partnere és természetesen a gyermeke javát szolgálja. A mentális panaszok azonban csak az alkalmazkodási folyamat egyik végpontját jelentik.
Bár nem minden terhes nőnél alakulnak ki ilyen típusú problémák, az általánosan elmondható, hogy minden terhes nőnek alkalmazkodnia kell a benne növekvő babához.
Mielőtt belevágnánk, tudtad, hogy akár 50% kedvezménnyel hozzáférhetsz legnépszerűbb csomagunkhoz? Kattints!
A terhesség pszichológiai munkája
A terhesség kilenc hónapja alatt az anya folyamatosan elkezdi egyre inkább elképzelni a babát, akit hordoz. Épp emiatt szokás ezt az időszakot a kötődés hajnalaként, a próbák és a várakozás periódusaként leírni a pszichológiai szakkönyvekben.
Az anyának is alkalmazkodnia kell az identitását, testét, kapcsolatait és karrierjét érintő változásokhoz, valamint fel kell készülnie a szülésre és el kell kezdenie összeegyeztetni az anyává válással járó áldozatokat.
A partnerével való kapcsolata is jelentős változáson megy keresztül, így az addigi életének minden szegmense érintett ebben az átalakulásban.
A terhesség pszichológiai aspektusai a fiziológiai változásokkal együtt fejlődnek, ám amíg a fiziológiai tényezők teljest fókuszt kapnak és általában a figyelem középpontjában állnak, a várandósság és az új szülőség pszichológiai aspektusai általában kevesebb figyelmet kapnak.
A szorongásról, az ambivalenciáról és a pszichológiai állapotok terhesség alatt kialakuló természetéről szóló normatív pszichoedukáció sok nő számára megkönnyebbülést jelenthet. Amennyiben ez nem elégséges, az akár az első jele lehet annak, hogy az adott kismama további vizsgálatot és kezelést igényel.
A korábbi terhesség elvesztése megváltoztathatja a terhességhez való pszichológiai alkalmazkodást.
A terhesség elvesztése számos módon jelentkezhet, mint például vetélés és halvaszületés, terhességmegszakítás, fogyatékkal született csecsemők, elhúzódó meddőség, vagy akár örökbefogadás formájában. A nők fokozott szorongással, dühvel, bűntudattal vagy szégyennel élhetnek együtt a traumát követően. Ebben a helyzetben a nő és partnere számára hasznos lehet a pszichológussal való munka, amely segíthet nekik a múltbeli veszteségek meggyászolásában és közben az új babára való felkészülésben is.
Az első trimeszter – alkalmazkodás a terhesség gondolatához
A terhesség első trimesztere a fogantatástól a 12 hetes terhességig tartó időszak. Ez a hormonális és fiziológiai változások markáns időszaka, de egyelőre a terhesség nyilvánvaló külső jeleinek hiányában.
Ebben az időszakban a nők nagy valószínűséggel fáradtságot és hányingert tapasztalnak, ami elhomályosíthatja vagy felerősítheti az érzelmi reakciókat. Az állandó hányingerrel és hányással küzdő nők számára nehéz lehet a terhességgel kapcsolatos izgalom megélése, mely akár még fokozhatja is az ambivalenciát és olykor a terhesség folytatásával kapcsolatos kérdéseket vethet fel.
Más esetben, azoknál, akinek korábban már volt vetélése, a hormonális változások fokozhatják a gyermek kihordásával kapcsolatos szorongást.
A különböző magzati szűrővizsgálatok, amelyek ma már az első trimeszterben is elérhetők, megnyugtató lehet a szülők számára, de ugyanakkor a baba egészségével és fejlődésével kapcsolatos intenzív szorongást is kiválthat ugyanez.
A fenyegető vetélés vagy a korábbi terhesség elvesztése szintén megzavarhatja a leendő baba elképzelését.
A pszichológusok támogathatják a családokat abban, hogy feldolgozzák ezeket az élményeket, valamint segíthetnek nekik abban, hogy megértsék a baba jelzéseit és kommunikációját és érzelmileg továbbra is kötődjenek a babához.
A második trimeszter – magzat és anya különállósága
Ebben a fázisban az anya fizikailag már jobban érzi magát és először tapasztalhatja, hogy a magzat mozog, mely segíti a baba vizualizációját, elképzelését.
Bizonyos kutatások szerint, általában a terhesség negyedik és hetedik hónapja között, a babáról való képzelgések felerősödnek, kidolgozottaká válnak és a hetedik hónap körül érik el a csúcspontjukat.
A hetedik és a kilencedik hónap között ezeknek a képzelgéseknek a specifikussága csökken, és ez az enyhe dezorganizáltság lehetőséget teremt az anya számára arra, hogy kapcsolatba lépjen a “valódi” babával, megkülönböztetve azt a képzeletében lévő babától. A klinikai gyakorlatban dolgozó pszichológusok számára számos önbevalláson alapuló forrás áll rendelkezésre az anya-magzat kapcsolat értékelésére.
A harmadik trimeszter – felkészülés az érkezésre
A terhesség utolsó hónapjaiban a nők jellemzően elkezdenek felkészülni a baba érkezésére és figyelmüket a szülés felé fordítják, ami intenzív szorongást válthat ki.
Épp ezért fontos a szülés gyakorlati szempontjait és a fájdalomcsillapítási lehetőségeket is számba venni a majdani szüléssel kapcsolatban.
Ebben a szakaszban újra előjöhetnek a szüléssel és/vagy a babával kapcsolatos aggodalmak, hogy valami rosszul fog elsülni, ez gyakori félelemnek számít.
Vajúdás és szülés
Lehetetlen pontosan leírni a nők és partnereik által a gyermekük születése során átélt tapasztalatok és reakciók egész sorát.
A szülői attribúciók és élmények a vajúdás és a szülés során hozzájárulnak a babával való kapcsolathoz és alakíthatják annak jelentését, hogy a baba mit képvisel az adott család számára.
Egy nehéz vagy traumatikus szülés érzelmileg és fizikailag kimerítheti az anyát. Ez néha a táplálkozással, a beilleszkedéssel és az anya és csecsemő közötti kapcsolat egyéb nehézségeinek sorozatát eredményezheti.
Kutatások szerint a nők körülbelül 2-9 százaléka felel meg a poszttraumás stressz zavar (PTSD) kritériumainak a szülést követően és ezek a becslések 24-44 százalékra emelkednek a magas kockázatú, az újszülött intenzív osztályra kerülő csecsemők anyái körében.
Amikor a terhesség kilenc hónapja koraszüléssel rövidül meg, a szülők hiányos tudásúnak, felkészületlennek érezhetik magukat és a gyermekük egészségével kapcsolatosan folyamatos aggódást tapasztalhatnak.
A baba egészségéhez kötődő aggodalmak vagy a bűntudat érzései – amiért nem ment végbe a teljes terhességi ciklus – átragadhatnak a korai szülő-gyermek kapcsolatokra. Máskor előfordulhat, hogy a szülést az orvosi személyzet rutinszerűnek és sikeresnek ítéli, de a nő úgy érzi, hogy a szülés nem felelt meg az elvárásainak, és azt érzi, hogy fél és nem ura a helyzetnek.
Ez a típusú anya később pszichológushoz fordulhat, mert nem élvezi az anyaságot, és úgy gondolja, hogy nem felel meg a jó anyasággal szemben támasztott elvárásoknak. A pszichológusok támogathatják a családokat abban, hogy feldolgozzák ezeket a tapasztalatokat, valamint segíthetnek nekik abban, hogy megértsék a baba jelzéseit és kommunikációját, és érzelmileg továbbra is kapcsolatban maradjanak a babájukkal.
Kötődési problémák az anyaságra való áttérés során
A kötődési kérdések átszövik az anyaságba való átmenetet. Ahogy a szülők elkezdenek gondolkodni a babával való kapcsolatukon, mind a terhesség alatt, mind később az újszülöttel, előtérbe kerül saját kötődési (vagy kapcsolati) történetük, általában a származási családjukban.
Ebben az időszakban a kapcsolati kérdések erőteljesen újraaktiválódhatnak, potenciálisan átdolgozódhatnak és generációkon átívelhetnek az anyáról a csecsemőre. Az anya azon képessége, hogy érzékenyen reagáljon a csecsemőjére, a biztonságos csecsemőhöz való kötődés középpontjában áll.
A kötődés reaktiválása és újbóli feldolgozása
Az anya kötődési állapota alakítja azt a módot, ahogyan gondolatait, érzéseit és emlékeit szervezi önmagáról és a vele kapcsolatban álló más személyekről. A terhesség és a szülés az identitás intenzív újjászervezésének időszaka lehet, ami a nő saját szülői nevelésének módjára vonatkozó reflexiókhoz vezet.
A régi kötődések újraaktiválódhatnak, ahogy a szülők átgondolják, hogy milyen kapcsolatokat szeretnének megismételni vagy átalakítani.
A kötődés generációk közötti átadása
Az anyaságra való áttérés során a nő identitása a gyermeki identitásból (a szülőjétől függő) a szülői identitásba (a saját gyermekéért felelős) változik. Ebben az átmenetben a nő a saját anyjával (vagy más anyai/szülői figurákkal) kapcsolatos identifikációs múltjára támaszkodik.
A gondoskodás e korai emlékei a procedurális emlékezetben tárolódnak és gyakran nem hozzáférhetőek a narratíván keresztül. Ezek azonban jelentős hatással vannak a fejlődésre és a kapcsolatteremtő képességünkre és a kötődés generációk közötti átadásának alapjául szolgáló kapcsolati mechanizmust jelentik.
Egy fontos ide vonatkozó tanulmányukban azt találták, hogy a várandós nők körében a kötődés anyai reprezentációi az esetek 75 százalékában előre jelezték a csecsemőjük 12 hónapos kori kötődésének biztonságát. A feldolgozatlan veszteség vagy trauma ezeken a sajátos interakciós mintákon keresztül továbbadódhat a csecsemőknek.
A kötődési reprezentációk elegendő alternatív kapcsolati tapasztalattal módosíthatók és a terhesség és a szülőség gyakran fontos lehetőséget biztosít az új információk integrálására és a belső munkamodellek megváltoztatására.
Így a prenatális időszakban dolgozó pszichológusok segíthetnek a nőknek ebben az átmenetben, hogy végső soron javítsák az anya és csecsemő kapcsolatát, valamint hogy korán felismerjék azokat, akiket veszélyeztetnek a kapcsolati nehézségek.
A cikk Dr Emma Symes: The transition to motherhood: Psychological factors associated with pregnancy, labour and birth című cikke alapján készült.
